Elmúlás - Halál

ELMÚLÁS ÉS HALÁL, MINT AZ ÉLET TERMÉSZETES RÉSZE

Sziasztok!
Ma HALOTTAK NAPJA van!

Ez a nap sokszor csendesebb és eltöprengősebb, fájdalmasabb, befelé fordulósabb, mint a többi. Persze azt is fontos megemlíteni, hogy nem mindenkinek ugyanúgy fájdalmas, ha egyáltalán! 
Ez attól is függ, hogy akire gondol az MIKOR, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT távozott el az élők sorából. Illetve, hogy MILYEN KAPCSOLATBAN voltak és MILYEN INTENZÍV volt közöttük a viszony. Mindezeken túl azért is nehéz, mert ilyenkor a saját létünkkel, törékenységünkkel, ELMÚLÁSUNKKAL is szembesülünk és ez a legtöbbünknek nem könnyű.

Mindenesetre, ne felejtsük el, hogy a halottak napja is egy ÜNNEP, az élet természetes, bár sokszor nehéz és fájó, de SZERVES része! 
Halottak napján - nem csak akkor - LEHETŐSÉGÜNK VAN újra és újra ÁTÉRTÉKELNI A MÚLTAT, HÁLÁT ADNI az ősöknek vagy példaképeknek és SZÁMOT VETNI, ALAKÍTANI és ÚJ IRÁNYBA ÁLLÍTANI a vitorláinkat!

A másik fontos szerintem, hogy ilyenkor (is), mikor törékenynek, magányosnak, esendőnek érezzük magunkat, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy KAPCSOLÓDUNK EGYMÁSHOZ, MEGOSZTJUK ÉLMÉNYEINKET EGYMÁSSAL, ha merünk beszélni mindezekről. Mert akkor kiderülhet az, hogy NEM VAGYUNK EZZEL EGYEDÜL! Sajnos szokásunk a kellemetlen, fájdalmas dolgokat magunkba zárni, titkolni, ami viszont izolál és még magányosabbá tesz.
A MEGOSZTÁS viszont, A KÖZÖS EMLÉKEZÉS erősít minket magunkat is és az egész családot is és társadalmat is.
FONTOSAK A KÖZÖS RÍTUSOK!

Halottak napján - nem csak ilyenkor - lehetőség van kicsit MÁS SZEMSZÖGBŐL is megismerni a halottainkat, de erre akkor van valódi lehetőségünk, ha BESZÉLGETÜNK EGYMÁSSAL. Ilyenkor a fájdalmas dolgokon, emlékeken túl a jó emlékek, az illető sajátos, akár vicces, különcségei is előkerülhetnek, ami segít összetett képet kialakítani a halottról. Ha összetettségében látjuk az elvesztett szerettünket az mindig segít a megnyugvásban az elengedésben és a szabad emlékezésben! 
Igen, szabad emlékezni jóra is, rosszra is, kellemesre és kellemetlenre is és a vicces, szórakoztató dolgokra, emlékekre is!

Csak az tud elmúlni, ami egyszer elkezdődött, csak az tud meghalni, ami egyszer élt! 
Ami egyszer élt, az MÁS FORMÁBAN, de TOVÁBB ÉL bennünk, a hétköznapjainkban, a mozdulatainkban, hangleejtésünkben, szokásainkban, választásainkban, mind családi és/vagy nemzeti hagyományainkban.

Az elmúlástól való rettegést ENYHÍTI az ÉRTELMES ÉLET, amire mindannyiunknak lehetősége van! Arra az életre, amiben találunk valakit vagy valamit, amit szeretünk, amit építünk, amit gondozunk, amit hiszünk. Hiszen, ha valóban éljük és szeretjük életünket és a benne szereplőket, akkor kevésbé fenyegető az elmúlás, hiszen elevenen, tevékenyen, kapcsolódva éljük mindennapjainkat.