"Lelki szadomazochizmus"
„LELKI SZADOMAZOCHIZMUS”
Ismerős?
Tudsz róla?
Érint Téged?
Nemrégiben néztem meg a Szürke ötven árnyalata című filmet – 2015-ös film -, ami nagyon mellbevágó volt számomra. Ezt az írásomat ez a film inspirálta, de alapvetően mégsem a szexuális szadomazochizmusról szól majd a bejegyzésem.
A film kapcsán fogalmazódott meg bennem a „lelki szadomazochizmus”, amit alább fejtegetek és párhuzamba hozom a passzív agresszió bizonyos jellegzetességeivel.
A fimet most nem akarom nagyon taglalni. A lényeg, hogy egy férfi-nő kapcsolatban a szexuális szadomazochista kapcsolódás dominál. Ahol is komoly SZABÁLYOK, ELŐÍRÁSOK vonatkoznak, arról, hogy mi fér bele a testi aktus, illetve fájdalmak és örömök határaiba.
Ez a téma viszonylag tabunak számít, de nem is akarok most ennél a szintnél leragadni. Végig azon gondolkoztam, hogy hogyan is van ez a LÉLEK SZINTJÉN? Most nem arra gondolok, hogy miért is alakul ki ez a fajta kapcsolódás egy párkapcsolatban, hanem sokkal inkább a körülményeken, a térben, ahogyan megjelenik, a konkrétségén, az előírt vagy megbeszélt szabályain.
Hogy ezek a vonások hol is vannak a LELKI FÁJDALOMOKOZÁS területein?????
Felismered- e, ha lelkileg éppen manipulálnak és visszaélnek Veled?
Vannak-e ott tiltószavaid? Felismered-e, hogy mi is történik ott? Felismered-e, hogy ki vagy mi okozza pontosan a fájdalmadat? Tudod-e, hogy hol húzódnak a határaid? No és képviselni tudod-e? Le tudod állítani a folyamatot? El tudsz-e képzelni valami mást magunknak? Tudod, hogy mi történik veled? Boldogságra érdemes emberként tekintesz-e saját magadra?
A szexualitásban megjelenő szadomazochista megnyilvánulások, általában lefektetett /megbeszélt szabályok mentén zajlanak, konkrétak, megfoghatóak, eleje és vége is van, tiltószavak jelzik a „bántalmazott/alattvaló határait. Azaz beszabályozottak, viszonylag könnyen átlátható mi fog és mennyi ideig történni. Míg a lelki szinten – mint általában ezek a lelki dolgokkal lenni szokott – megfoghatatlan, kevésbé konkrét és kevésbé rajta üthető és így hosszabban eltartó jelenség, melynek nincs konkrét eleje és vége. Azaz, párhuzamba állítottam a testi és a lelki szadomazochizmust és azt gondolom, hogy sokkal fájóbb a „lelki szadomazochizmus”, alattomosabb, elhúzódóbb, burkoltabb volta miatt.
Tehát mondhatjuk, hogy a „LELKI SZADOMAZOCHIZMUS”-t, mint fogalmat arra a lelki bántalmazásos folyamatra értem, amit, jelen esetben egy nyíltan nem vállalt (passzív) agresszív ember képes okozni egy másik embernek.
Az áldozat, ebben az esetben a lelki bántalmazott sokszor nem is ismeri fel a mosolygó fájdalomokozót, aki egyébként a kedvesség leple alatt és a nyílt „nem”-et mondani képtelensége miatt, burkoltan, mindent kamatostul visszafizettet a másikkal, miközben tagadja azt. A másik csak azt érzi, hogy megőrjíti a másik viselkedése és kifordul magából, mert mindezt még meg sem lehet beszélni a másikkal, hiszen az kerüli a nyílt konfliktust. Így nehéz változtatni. Ilyen a passzív agresszív ember. Igényeit nem fejezi ki nyíltan, nehogy azok konfliktust okozzanak. Hanem Tőled várja, hogy kitaláld, hogy ő mit akar és, ha nem találod ki, akkor Te vagy a hibás. De, ha netán mégis kitalálnád, akkor ezt nem fogja bevallani, nehogy sikered legyen. Nem tud hálás lenni, nem igazán látja be hibáit, a felelősséget messziről kerüli, azt szívesen átadja Neked, ha mást nem is. A passzív agresszív ember kívülről kedvesnek tűnhet, kerüli a konfliktusokat, Sokszor „véletlenül” elfelejt dolgokat, nem ér oda, elront, halogat, ígérget, tagad, panaszkodik, szabotál másokat, de szabotálja önmagát is, stb. Nagy manipuláló, és legbelül haragos, de ezt nem vállalná, ha kiderülne. Amikor ilyen emberrel vagy, többször érezheted, hogy visszatart infókat, hogy valami nem teljes, nincs rendben, hogy szépek a szavai, de abból semmit nem tart be.
A PASSZÍV AGRESSZÍV EMBER EGY "NEM"-ÉVEL TÖBBRE MÉSZ, MINT EZER "IGEN"-ÉVEL!
Olyan ez, mintha valaki széles mosollyal jön feléd, hogy átöleljen és át is ölel csak mindeközben fájdalmat okoz, mert közben a hátadba süllyeszti a körmeit. Hirtelen nem is térsz észhez, amikor az ölelés kontextusában váratlanul felsajdul a hátadban a fájdalom. Hirtelen nem tudod összeegyeztetni az ölelést a fájdalommal, szinte magadban kezdesz kételkedni, majd, ha észbe kapsz és szólsz, hogy fáj, akkor a másik csak annyit mond, hogy: „De hiszen csak átöleltelek!” …..
Meg kell tanulni különbséget tenni a mosolyok, az ölelések és a szép szavak között. Ezt mindenki megtapasztalhatja valamilyen szinten a saját bőrén.
LÁSS ÁT A SZÉP, „BARÁTSÁGOS” SZAVAKON. LÉGY RÉSEN, mert csak így tudod magad megvédeni, megóvni a lelki békédet és egészséged az alattomos álságosságtól. Ha tudod kerüld el az ilyen embert, de, ha ez nem(nagyon) lehetséges – mert mondjuk a munkatársad, rokonod, párod, stb. - akkor jó, ha figyelsz a saját érzéseidre, kifejezed azokat és tudatosítod a határaidat a másikkal és szembesíted őt a tetteivel.
NE HAGYD MAGAD!!!
Tehát még egyszer felteszem az írás elején feltett KÉRDÉSEIMET:
Felismered- e, ha lelkileg manipulálnak és visszaélnek Veled?
A lelki fájdalomokozás területein vannak-e TILTÓSZAVAID?
Felismered-e, hogy mi is történik ott?
Felismered-e, hogy ki vagy mi okozza pontosan a fájdalmadat?
Tudod, hogy hol húzódnak a HATÁRAID?
No és képviselni tudod-e?
Le tudod állítani a folyamatot?
El tudsz képzelni valami mást magadnak?
BOLDOGSÁGRA ÉRDEMES emberként tekintesz-e saját magadra?
FILMAJÁNLÓ: A szürke ötven árnyalata (2015)
KÖNYVAJÁNLÓ: Scott Wetzler: Élet a passzív agresszív férfival; Jaffa Kiadó, Budapest (2015)