Leválás, mint az élet rendje - Avagy (le)válni valakivé

LEVÁLÁS, MINT AZ ÉLET RENDJE - AVAGY (LE)VÁLNI VALAKIVÉ

1. rész

LEVÁLÁS, MINT KRÍZIS, mint alapvető LÉTFELADAT –

Avagy valakivé (le)válni

Említettem jó pár napja, hogy tartottam egy előadást a LEVÁLÁSRÓL egy bölcsődében. De ne gondoljátok, hogy csak a szoptatás körüli leválasztásról vagy a bölcsődébe kerülésről beszéltem. Mert lehet, hogy elsőre azt gondoljátok, hogy körülbelül ezek a témák tartoznak ide, de nem ilyen könnyen kipipálható jelenségről van szó. Hanem, mint az életet átívelő és szakaszoló folyamatról beszéltem, amivel mindig SZEMBE KELL NÉZNI és MEGKÜZDENI VELE, legalábbis, ha összhangban szeretnénk élni magunkkal és környezetünkkel. Csak ekkor van rá esélyünk, hogy valójában KAPCSOLÓDJUNK A JELENHEZ. Egyébként megrekedünk és nem fejlődünk tovább, ha nem tudunk váltani. Ez kicsit olyan, mint, amikor nem vesszük észre, hogy olyan ruhába akarjuk magunkat beleszuszakolni, amit már rég kinőttünk, de ragaszkodunk hozzá foggal, körömmel, pedig nem származik belőle örömünk, mint régen, amiért ma is fel akarjuk venni, hiszen valaha örömet okozott. Csak éppen elfejtettük, hogy az idő múlik és változunk. Így továbbra is ragaszkodunk, közben meg frusztrál, hogy kicsi, hogy szűk, ahelyett el is engedhetnénk és vehetnénk – maradva a ruhás példánál - valami olyat, amiben, habár új és szokatlan, de mégis kényelmes, hozzánk való.

Minden életszakasznak meg vannak a maga feladatai, kihívásai, amiket teljesíteni kell, ahhoz, hogy fejlődjünk és továbbléphessünk a következő fejlődési fázisba. Ahogyan átlépünk egyik szakaszból a másikba, úgy mindig LEVÁLUNK VALAKIRŐL (személyekről) VAGY VALAMIRŐL (pl. szerepekről, elképzelésekről, szokásokról, stb.). A leválást úgy is értem, hogy átalakulás vagy kialakulás. Átalakul valami, valamiből, ami eddig nem volt. Mondhatni, hogy a leválás a fejlődés előfeltétele, normatív krízis. Mindenki életében jelen van. Persze vannak véletlenszerű események, amikor a leválás túl korai vagy túl kései, illetve, ha nem tartozik szokásosan a mindennapi ember életéhez (pl. komolyabb betegség). A nem időben történő leválásra egy-egy példa, ha egy kisbaba túl korán születik meg, válik ki az édesanyja testéből vagy, a másik véglet, ha túl későn válik le valaki a szülői háztól. Itt csak utalnék a mama hotel jelenségre.

Vannak helyzetek, amikor mi nem hozzuk meg a döntést időben, hogy maradjunk vagy menjünk, de vannak olyan helyzetek is, amikor az élet szorít rá a korai, váratlan búcsúra. Bárhogyan is, a leválás egy ÉRZELMILEG MEGTERHELŐ, NEHÉZ FOLYAMAT, ami gyászhoz, veszteségérzéshez kapcsolódik. A továbbiakban, is főként az ÉLETRENDJÉHEZ tartozóként tekintek rá, mint normatív krízisre, mint az élet rendjét szolgáló történésre.

MIT GONDOLTOK, MI IS LEHET A LEVÁLÁS CÉLJA, ÉRTELME?

A későbbi bejegyzésemben erről fogok írni többek között, valamint arról, mi befolyásolja a leválás folyamatát, stb.

Várom válaszaitokat!