2018.10.16 14:55

MESÉK ÉS KRÍZISEK TALÁLKOZÁSA (bennem)

                                     

Krízistanácsadóként teljesen ösztönösen és természetesen fordultam a mesékhez, és vontam párhuzamot a krízisek és a mesék történései között. A válságok által felkeltett emberi, kreatív erőforrások, amik igazán lenyűgöznek és ezeket igyekszem megkeresni, illetve felhangosítani a hozzám fordulóban, hogy aztán saját erejéből tegyen erőfeszítést önmaga mellett. Ezért is használom a „KREATÍV-KRÍZIS” TANÁCSADÁS elnevezést. Mivel célom nemcsak a megtartás, hanem az előmozdítás a fejlődés irányába. Hadd meséljek erről egy kicsit!

Krízistanácsadóként mindig nagy tisztelettel és ámulattal fordulok, ahhoz a belső erőhöz, élni akaráshoz, ami mozgósul egy válságban lévő emberben. Persze az ellenkezője is igaz tud lenni, de abban közös, hogy valami nagy energia, valami LEHETŐSÉG akkor és ott meg van, aztán, hogy melyik irányba megy az több tényezőn is múlik. Mint akár a mesékben, amikor a főhős útkereszteződéshez ér és nagyon nem mindegy, hogy mit dönt, akkor és ott. Hogy mennyire éber, hogy vannak –e eszközei, van-e tartaléka (hamuba sült pogácsája) , van-e segítője, felismeri őt. Az, hogy hogyan tudja hatástalanítani az ellenséget (pl. betegséget), megmérkőzni, legyőzni vagy éppen kibékülni vele. Nem mindegy, hogy éppen miről van szó, mi az adott élethelyzet, történés, helyszín, ki vagy mi az ellenség, amiben ki kell választani a megfelelő stratégiát, fegyvernemet”, hogy erővel vagy furfanggal vagy, hogy éppen küzdeni kell vagy éppen megállni és elfogadni.

A mesékben éppen úgy, mint a krízisekben, MEGBORUL AZ EGYENSÚLY, valami változásnak történnie kell, hogy (előre)mozduljanak a dolgok. Valami újnak, valami másnak kell történnie, mint azelőtt, amikor még megvolt az egyensúly. Mondhatjuk, hogy az a mód, ahogyan addig éltünk már nem élhető, nem vihető tovább, váltani kell. Újra kell definiálnunk és integrálni magunkat egy másik szinten az egyensúlytalanságból, de ehhez kell valami rendszerező erő, illetve maga a tapasztalat, az útnak indulás, az akadályokkal való találkozás és (meg)küzdés. Azonban, hogy a hatékony megküzdés lehetséges legyen, el kell jussunk a forráshoz is, a saját erőforrásainkhoz, melyeket mozgósítva már lehetséges a győzelem az ellenség felett, illetve önmagunk felett.

 A mesék mintát nyújtanak, hogy hogyan lehet szorult helyzetből felállni, küzdeni, rendeződni, fejlődni. A sikeres megküzdéshez alapvető szempont, hogy a főhős, hogyan tud kapcsolódni önmagához és a világhoz. Mondhatni, hogy a kapcsolódáson múlik minden. Hogy hogyan viszonyul a válságban lévő ember önmagához és a környezetéhez, társaihoz és magához a világhoz. A krízisek pont ezeket a kapcsolódási pontokat rengetik és változtatják meg. Az esetek nagy részében hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez negatív irány – mivel lelkileg nagyon megterhelő helyzetekről van szó -, de valójában ennek nem kell annak lennie, sőt hozhat valami újat, valami új tapasztalatot, amitől többek, árnyaltabbak, bölcsebbek leszünk. Ezáltal az önmagunkhoz való és a világhoz való kapcsolódásunk is megváltozik, átalakul, mélyül.

Néha ezekben a válságos helyzetekben jól jön egy segítő - mint ahogyan a mesében is jól jön egy erdei remete, aki elmondja, hogy éppen milyen eszközre lesz szükség a sárkány legyőzéséhez, vagy ad valami tárgyat is akár, vagy éppen „csak” útbaigazít.  Egy biztos, hogy a főhősnek kell végig menni az úton, más nem tudja helyette megcsinálni. Akkor az egész folyamat az értelmét veszítené. Közvetlenül mindenki csak önmagát képes megváltoztatni. Ha nem ő menne végig az úton, a tapasztalat és így a jutalom sem őt illetné. A segítő táplálékot, védelmet, vigaszt, menedéket tud adni egy darabig, aztán a főhősnek tovább kell állnia, hogy küldetését beteljesítse, hogy megbirkózzon a sárkánnyal. Ez a segítő a kinti világban is megtestesül, de ugyanúgy a benti világban is fel tudjuk fedezni magunkban és ápolni tudjuk a vele való kapcsolatot, azzal, ha felfedeztük, akkor kapcsolódunk is hozzá. Ekkor ő kísérni tud minket a háttérből és, ha szükségünk van rá, akkor előjön és jó szóval illet minket, ha figyelünk rá. Mondhatjuk, hogy Ő, a bennünk lévő Bölcs. Azt gondolom, hogy mindenkibe ott van, csak talán valaki hallgat rá, valaki már a hangját sem hallja. Ezért egy fontos feladat visszatalálni hozzá, amit csak útnak indulással lehet elkezdeni, és ébernek lenni és maradni az út során, hogy meghalljuk, hogy mit súg a fülünkbe. Lehet, hogy eleinte nagyon halk lesz, ezért nagyon figyelni kell! De az már egy jó jel, ha hallunk tőle valamit. De vigyázni kell, nehogy összekeverjük a hangját máséval. Ekkor esélyünk van a Bölccsel találkozni, azaz a belső önmagunkhoz kapcsolódni. Ekkor nagyobb esélyünk van a krízisekből kreatívan kijönni.

A mesékben kimondják, hogy mindig több, jobb lehetsz annál, mint ami egy adott pillanatban vagy. De hogyan, mikor? Általában az önmeghaladás soha nem az egyensúlyi állapotban történik meg, nem a rend világában. Az inkább a következménye lesz.  A mesékben már a legelején, az első harmadban biztosan, hogy megjelenik a hiány, a rend felborulása, a fordulópont vagyis mondhatnánk, hogy beáll a krízis. DE, pontosan maga a KRÍZIS adja meg a kezdő lökést, hogy a FŐHŐS ÚTNAK INDULJON, azaz, hogy a kialakult helyzetben ÚJRATEREMTŐDJÖN, vagy magasabb szinten integrálódjon a hős, mint aki addig volt. Természetesen addig sok mindennek meg kell történnie, a főhősünknek alá kell merülnie az élet vizébe, be kell, hogy avatódjon, akadályokat kell legyőznie ahhoz, hogy újjászülessen. Ezért komoly árat fizet, de a jutalom sem marad el…

Szerintem a MESÉK EGYTŐL-EGYIG KRÍZISTÖRTÉNETEK. Természetesen a mesében egy jó mintát, forgatókönyvet kapunk arra, hogyan lehet jól, fejlődve kijönni szorult helyzetekből, míg a krízisek esetében nekünk magunknak kell végigcselekednie az állomásokat. A mesék a MINTÁT ADNAK a REND VISSZAÁLLÍTÁSÁNAK FORGATÓKÖNYVÉRŐL, addig a KRÍZISEK A LEHETŐSÉGET ADJÁK A VÁLTOZÁSRA, A VÁLTOZTATÁSRA. És miért is ne használhatnánk fel a mesét, mint a rend, az egyensúly visszanyerésének eszközét a krízistanácsadásban.

Visszatérve, ahogyan telt az idő, úgy fokozódott a kíváncsiság bennem, hogy mi is ez a nagy hasonlóság, amit a mese és a krízisek körbeírnak. Aztán, ahogyan meghallottam, hogy létezik a meseterápia, akkor gondoltam, hogy jó lenne megnézni közelebbről is, hogy pontosan mi is ez? Hát megkerestem BOLDIZSÁR ILDIKÓT, aki aztán beavatott nem is olyan régen ennek titkaiba. Azt kell mondjam, hogy odavagyok a meseterápiás módszerért, a szívem közepén kell osztozkodnia a krízistanácsadással, illetve abszolút illeszkednek egymással. Mint a meseterápián megtanultam – azt, amit addig sejtettem -, hogy a mesék az életből táplálkoznak és nincs olyan élethelyzet, aminek ne lenne mesebeli párja. Ebből következik, hogy minden szorult helyzetünkre találhatunk egy mesét, ami képletesen megmutatja, hogyan kell cselekednünk az adott helyzetben. Sőt a mesék azt is kimondják, hogy mindig többek, jobbak lehetünk annál, mint amilyenek az adott pillanatban vagyunk.

Így a krízis tanácsadásban szolgálni tudja a krízis kreatív kimenetelét, sőt! Így a mesék által generált gyógyító erőt szívesen építem bele a tanácsadásba, ha az adott krízis szakasza lehetővé teszi, illetve, ha maga a fordulóponthoz érő ember nyitott erre a módszerre.

Zárásul 1 mondatba tömörítve:

ÁLLÍTSD A KRÍZISEDET A FEJLŐDÉSED SZOLGÁLATÁBA, ÁLLÍTSD A MESÉDET A KRÍZISED SZOLGÁLTAÁBA!

A KÖVETKEZŐ BEJEGYZÉSBEN mesélek még a meséről, annak gyógyító erejéről, illetve, hogy mit tesz az velünk, mit adományoz az nekünk?