Milyen optikából?
Milyen optikából?
NÉHA A DOLGOK NEM AZOK, MINT AMINEK LÁTSZANAK - HA KÉTSÉGEID VANNAK, NE FELEJTS EL KÉRDEZNI !!!
A minap történt velem, miközben futottam, hogy egy horgász nagy boldogan, széles mosollyal mutatja, hogy mit fogott és hozzá teszi, hogy ma már ez a második. Ekkor volt reggel 6 óra. Nem egészen láttam jól, hogy mit mutat - mert ugye futottam -, de annyi biztosan jól volt kivehető, hogy nem hal. Amolyan tó alján elfekvő tárgynak, szemétnek talált tárgynak tűnt, amolyan régi, rossz elektromos kütyünek. Szóval se nem hal, se nem valami kincs! Gondoltam magamban, hogy ennek örül úgy annyira? Hiszen ez nem is egy hal, márpedig ő azért jött, hogy halat fogjon, ha nem is a tó legnagyobb pontyját, de mégis halat! Vagy még a kincsnek, no annak még lehetne ennyire örülni, de egy haszontalan szemétnek?!
Ez a gondolat beleült a fejemben és tovább zakatolt. Volt benne valami szánalomra méltó - az, hogy láttam, hogy mennyire örül egy szemétnek, amit kifogott – és volt benne valami MÁS, valami pozitív, valami tiszteletre méltó, hogy kis szemétnek tűnő dolognak is tud örülni az a horgász. Egyszerre éreztem pitinek és nagyvonalúnak a dolgot. Jó volt látni, hogy ennyire tud örülni egy elvárásainak és várakozásainak nem igazán megfelelő dolognak. Aztán arra is gondoltam, hogy a semminél biztos jobb lehet egy ilyen nagy valamit fogni, még ha nem is hal. Legalább lehet izgulni, amikor kihúzza azt a súlyos valamit a vízből, legalább lehet addig az egy-két pillanatig reménykedni a jó kövér ponty képében, a többi csendes horgász figyelmét odaterelni. Aztán mikor már kiderül, hogy nem hal, akkor megfejteni, hogy mi is az. Ez is több, mint a semmi, mint mikor nincs kapás, nincs történés...
Aztán a következő körömnél már messziről megpillantottam azt a horgászt, de már nem egyedül volt. Láttam, hogy több pecás is körbe állja, némelyik vakarja a fejét, némelyik meg segít neki leoperálni azt a nagy és hatalmas valamit a horgászbotról. Na, most valami nagy történés van, hiszen összegyűlt 5 horgász a partról és mind a 5-en arra az egy valamire koncentrálnak. Komoly munka folyik. Mi a túró lehet? - gondoltam magamban. Ennyire nem történik itt semmi a tó körül a pecásoknál, hogy egy kifogott szemétnek így örülnek??? Az biztos, hogy nem hal, nem arany, nem tornacsuka, stb. AZTÁN elbizonytalanodtam. Lehet, hogy mégsem szemét? Vagy az, ami az én szemembe szemét az az ő szemükben kincs? De mégis mi lehet?
Eldöntöttem, hogy a következő körnél, mikor odaérek MEGKÉRDEZEM, hogy MI AZ, mert így nem fér a fejembe a dolog, kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. Ez a valami, TÖBB vagy legalábbis MÁS, mint amit én feltételezek. Valószínűleg az elképzelésem, a fantáziám erről a valamiről hamis. Ez nem szemét, legalábbis az ő szemükben és lehet, hogy ha megtudom, hogy mi, akkor már az én szememben sem lesz az.
Megkérdeztem.... Tudjátok mi volt?
EGY TEKNŐSBÉKA.
És kérdem, hogy mit csinált vele?
Mondta, hogy visszaengedte. Ez volt reggel 6 órakor és akkorra már másodszorra fogott teknőst elmondása szerint.
Majd harmadszorra is kifogod! – mondtam mosolyogva.
XXXXXXX
Több tanulsága van ennek a történetnek számomra, amiért érdemesnek találtam leírni. Az egyik, hogy:
Gondolunk valamit és azt nagyon elhisszük, nem is feltételezzük, hogy az máshogyan is lehet. Sőt inkább ne is derüljön ki, hogy máshogyan van! Erre jó a vakság, a tagadás és, ha nem kérdezel semmit és inkább a fantáziádban maradsz. VAGY:
LÁSS, és vedd észre, hogy valami nem Téged igazol, bizonytalanodj el és KÉRDEZZ, TEGYÉL FEL KÉRDÉSEKET, ISMERDD MEG!! Ekkor kiderülhet, mi az igazság és ekkor lépsz ki a fantáziálás világából.
A másik tanulsága ennek az egyszerű történetnek, hogy az életben ANNAK ELLENÉRE LEHET ÖRÜLNI egy dolognak, egy változásnak, ha éppen nem is arra számítottunk. Igen, lehet örülni egy dolognak nemcsak akkor, amikor pontosan úgy történnek mint, ahogyan számítottunk, hanem, akkor is, ha valami más, valami olyan jön, amire nem számítottunk.
A harmadik, hogy NE ÍTÉLKEZZÜNK mások felett vagy a későbbi önmagunk felett!!!
Azért, mert valami nekünk haszontalan, értéktelen, sőt akár szemét, az másnak valóban lehet, kincs! Sőt ami egyik pillanatban haszontalan, értéktelen a szemünkben, az a másik pillanatban kincs is lehet számunkra. Nem mindegy, hogy adott pillanatban mi a szükségletünk, mi az élethelyzetünk, lehetőségünk, képességünk!!