Blog

Elmúlás - Halál

ELMÚLÁS ÉS HALÁL, MINT AZ ÉLET TERMÉSZETES RÉSZE

 

 

Sziasztok!
Ma HALOTTAK NAPJA van!

Ez a nap sokszor csendesebb és eltöprengősebb, fájdalmasabb, befelé fordulósabb, mint a többi. Persze azt is fontos megemlíteni, hogy nem mindenkinek ugyanúgy fájdalmas, ha egyáltalán! 
Ez attól is függ, hogy akire gondol az MIKOR, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT távozott el az élők sorából. Illetve, hogy MILYEN KAPCSOLATBAN voltak és MILYEN INTENZÍV volt közöttük a viszony. Mindezeken túl azért is nehéz, mert ilyenkor a saját létünkkel, törékenységünkkel, ELMÚLÁSUNKKAL is szembesülünk és ez a legtöbbünknek nem könnyű.

Mindenesetre, ne felejtsük el, hogy a halottak napja is egy ÜNNEP, az élet természetes, bár sokszor nehéz és fájó, de SZERVES része! 
Halottak napján - nem csak akkor - LEHETŐSÉGÜNK VAN újra és újra ÁTÉRTÉKELNI A MÚLTAT, HÁLÁT ADNI az ősöknek vagy példaképeknek és SZÁMOT VETNI, ALAKÍTANI és ÚJ IRÁNYBA ÁLLÍTANI a vitorláinkat!

A másik fontos szerintem, hogy ilyenkor (is), mikor törékenynek, magányosnak, esendőnek érezzük magunkat, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy KAPCSOLÓDUNK EGYMÁSHOZ, MEGOSZTJUK ÉLMÉNYEINKET EGYMÁSSAL, ha merünk beszélni mindezekről. Mert akkor kiderülhet az, hogy NEM VAGYUNK EZZEL EGYEDÜL! Sajnos szokásunk a kellemetlen, fájdalmas dolgokat magunkba zárni, titkolni, ami viszont izolál és még magányosabbá tesz.
A MEGOSZTÁS viszont, A KÖZÖS EMLÉKEZÉS erősít minket magunkat is és az egész családot is és társadalmat is.
FONTOSAK A KÖZÖS RÍTUSOK!

Halottak napján - nem csak ilyenkor - lehetőség van kicsit MÁS SZEMSZÖGBŐL is megismerni a halottainkat, de erre akkor van valódi lehetőségünk, ha BESZÉLGETÜNK EGYMÁSSAL. Ilyenkor a fájdalmas dolgokon, emlékeken túl a jó emlékek, az illető sajátos, akár vicces, különcségei is előkerülhetnek, ami segít összetett képet kialakítani a halottról. Ha összetettségében látjuk az elvesztett szerettünket az mindig segít a megnyugvásban az elengedésben és a szabad emlékezésben! 
Igen, szabad emlékezni jóra is, rosszra is, kellemesre és kellemetlenre is és a vicces, szórakoztató dolgokra, emlékekre is!

Csak az tud elmúlni, ami egyszer elkezdődött, csak az tud meghalni, ami egyszer élt! 
Ami egyszer élt, az MÁS FORMÁBAN, de TOVÁBB ÉL bennünk, a hétköznapjainkban, a mozdulatainkban, hangleejtésünkben, szokásainkban, választásainkban, mind családi és/vagy nemzeti hagyományainkban.

Az elmúlástól való rettegést ENYHÍTI az ÉRTELMES ÉLET, amire mindannyiunknak lehetősége van! Arra az életre, amiben találunk valakit vagy valamit, amit szeretünk, amit építünk, amit gondozunk, amit hiszünk. Hiszen, ha valóban éljük és szeretjük életünket és a benne szereplőket, akkor kevésbé fenyegető az elmúlás, hiszen elevenen, tevékenyen, kapcsolódva éljük mindennapjainkat.

 

Teljes cikk

HOGYAN ÉS MIKÉNT, illetve MILYEN KERETEK között tudom támogatni a KRÍZISBE KERÜLT, HOZZÁM FORDULÓ EMBEREKET

 

Sziasztok!


Ebben a bejegyzésben arról lesz, hogy én, mint KRÍZISTANÁCSADÓ SZAKPSZICHOLÓGUS, HOGYAN és MILYEN keretek között tudom támogatni a krízisben lévő, hozzám forduló embereket, bízva az eredményes MEGKÜZDÉSBEN, mondhatni a "KREATÍV KRÍZISBEN".

 

KÜLDETÉSEM, hogy a kritikus élethelyzetben lévő, hozzám forduló embereket megtámogassam, továbbá, hogy velük együtt közösen előmozdítsuk a krízis kreatív megoldását. Ilyen értelemben, tehát nem csak a "MEGTARTÁS", hanem az "ELŐREMOZDÍTÁS" is célom.

Azaz, hogy a hozzám fordulók ne csak, hogy éppen átvészeljék a válságos időszakot, hanem bölcsebben, érettebben, megerősödve, kreatívan, (új) értelmet találva kerüljenek ki a kritikus élethelyzetükből. Ezt a folyamatot szeretném elősegíteni TÁMOGATÓ, ELFOGADÓ, BIZTONSÁGOT NYÚJTÓ, ÖSZTÖNZŐ közegben, minden tudásommal felvértezve. Az, hogy a változás növekedés, fejlődés lesz-e az az adott emberen múlik és azon a körülményen, hogy volt-e, aki akkor ott elfogadta, bízott benne vagy szerette. Nekem EZ A HIVATÁSOM.

 

Az általam végzett TANÁCSADÁS FORMÁI

1., - SZEMÉLYES tanácsadás, hagyományos keretek között (Budapest, I.kerület)

2., - ONLINE tanácsadás - ezt elsősorban azoknak ajánlom, akik külföldön vannak vagy, akik mozgásukban súlyosan korlátozottak vagy, akik életritmusukból adódóan csak így tudják megoldani

3., - "PILIS EL CAMINO" - "Lépd át a város határát, lépd meg saját határaidat" 
A hagyományos, "szobai" tanácsadási keretek közül kiemelve, aktív mozgásos, kirándulós tanácsadási forma a Pilisben.
Lásd még később.

 

Az alábbi címen egyeztethetők további részletek.
ELÉRHETŐSÉG: papilona.pszichologus@gmail.com vagy itt ezen az oldalon, vagy a facebookon: 
https://www.facebook.com/Pap-Ilona-Pszichol%C3%B3gus-Kreat%C3%ADv-Kr%C3%ADzistan%C3%A1csad%C3%A1s-915532868525419/

 

A KÖVETKEZŐ bejegyzésem a PILIS EL CAMINORÓL fog szólni, mert az egy nagyon méltó, izgalmas és bőséges lehetőséget rejtő "utazás" , mely közvetlenül lehetőséget teremt a (belső) természettel való találkozásra.

A MÚLTKORI bejegyzéseim, melyek a sikeres MEGKÜZDÉSRŐL szólnak, annak KÜLSŐ és BELSŐ TÉNYEZŐIRŐL:

https://www.facebook.com/915532868525419/photos/pb.915532868525419.-2207520000.1474916571./1129897167088987/?type=3&theater

https://www.facebook.com/915532868525419/photos/pb.915532868525419.-2207520000.1474916571./1127652310646806/?type=3&theater

Fotó: saját

 

Teljes cikk

Megküzdés, a környezet és Te

  

 

MIT TEGYÉL, ha a rokonod, ismerősöd krízisben van :

1., - LEGYÉL ELÉRHETŐ
2., - KÉRDEZD MEG tőle, hogy mire lenne szüksége..., de erre sokszor nem a szükségletük mentén válaszolnak és azt mondják, hogy semmire..., de legyél résen és légy kitartó. Vagy magától mondani fogja vagy egyértelműen utal majd rá.
3., - LEGYÉL MEGÉRTŐ, TÜRELMES és ELFOGADÓ
4., - ENGEDD az ÉRZELMEIT szabadon kimondani
5., - Segítsd a helyzetet felfogni úgy, hogy elmondod a PUSZTA TÉNYEKET, ha éppen arra van szükség...ADJ SZEMPONTOKAT a helyzet értelmezéséhez, ha kéri
6., - MARADJ INKÁBB CSENDBEN, ha nem tudod, mit mondj, a csend neked dolgozik..., nem kell mindig szóval tartani a másikat
7., - FEJEZD KI az EGYÜTTÉRZÉSED VISELKEDÉSBEN
8., - adj FIGYELMET 
9., - Ha lelkileg megterhel a támasznyújtás és, ha soknak érzed ezt a feladatot és mielőtt teljesen elfáradnál, ADJ LE a feladatból másnak is, akiről a krízisben lévő is tud és megbízik. OSSZÁTOK SZÉT a megoldandó feladatot és terhet
10., - VÉGIG FELNŐTTKÉNT TEKINTS arra, akit támogatsz..., ne segíts többet, mint kéne, mert az a gyerekpozíciót növeli és leveszed a felelősséged a válláról és ez nem fogja motiválni nála a helyzet megoldását és a saját kompetencia érzésétől esik el és ez nem növeli az önértékelését végül.

 

MIT KERÜLJ EL, ha a rokonod, ismerősöd krízisben van:

1., - Kerüld el az ÍTÉLKEZÉST, hibáztatást, kritikát, szemrehányást, pl.: „Hát Te tiszta hülye vagy, nem vagy normális”! „Én megmondtam!”
2., - Amennyire lehet, KERÜLD A KÖZHELYEKET, pl.: „Ne sírj, olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna„. „Ne aggódj, az idő , mindent megold!” ,stb. és további olyan mondatokat, mint, például: Ne sírj, a Jolikának még rosszabb!” Nyilván a jó szándék vezérel, amikor ezt mondod, de ezekkel a közhelyekkel csak rontasz a helyzeten, valószínűleg, nem tudsz jobbat mondani. A közhelyek nem hoznak megnyugvást a szenvedő félnek. Mert ezzel csak az az érzés fokozódik benne, hogy nem értik meg, nem fogadják el, hogy bagatellizálják az érzéseit, problémáját. A válasza erre a visszahúzódás lesz, nem beszél, mert érzi, hogy a másik zavarban van, nem tud mit kezdeni a helyzettel, ezért végül is ő véd meg téged és nem nyílik meg többet mélyen előtted, csak a felszínt mutatja és a magány érzése meg nő. Mondhatjuk, hogy a közhely érted van és nem a szenvedő félért. 
3., - Ne legyél TOLAKODÓ és TAPINTATLAN!
4., - NE MOST akard minden negatív dolgával szembesíteni
5., - NE AKARD TE jobban tudni, hogy mire van szüksége

 

MIT TEGYÉL ÉS MIT KERÜLJ EL, ha krízisben vagy, csak, hogy párat említsek – nyilván itt azon is műlik, hogy milyen típusú, fajtájú krízissel van dolgod:

1., - Ha ÉSZREVESZED, hogy éppen benne vagy, akkor az már egyfajta siker
2., - ÁLLJ MEG EGY PILLANATRA - ha a küzdelem és a kapkodás szakaszában vagy már és kezdesz olyan lenni, mint a mérgezett egér és hibát, hibára halmozol, amikor a rutin sem működik és az emlékezeted is romlik és érzed, hogy visz lefelé az örvény és kezdesz kétségbeesni – és INKÁBB VÁRJ egy kicsit, hogy lehiggadj, addig NE CSINÁLJ KAPKODVA SEMMIT, mert valószínű csak ront a helyzeten, ilyenkor már gyakran nem az értelem irányít, hanem az indulat. Természetesen érezheted az indulatot, le is vezetheted, de ne tegyél kárt magadban vagy a másikban..., mert több, mint valószínű, hogy a romboló magatartás közepette már meg is bánod, amit csinálsz, de legkésőbb percek múlva megbánod és marad a szégyenérzés és a bűntudat és a megtépázott énkép.
3., - Ha azt érzed nem tudsz már leállni, akkor BÁTRAN KÉRJ SEGÍTSÉGET a KÖRNYEZETEDTŐL, aki aktuálisan ott van a közeledben
4., - PRÓBÁLD MEG ÁTGONDOLNI MÉG EGYSZER vagy KÉRJ meg VALAKIT, aki kívülről lát, hogy mondja el, mi történik éppen, hátha kapsz új, értékes szempontot, ami segíthet ÁTKERETEZNI a történést. De az is lehet, h
ogy MEGVÁLTOZTATOD az eredeti CÉLODAT.

Teljes cikk

Megküzdés

 

Sziasztok!
A krízis kimenetele szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan tudunk MEGKÜZDENI a krízishelyzettel ha egyáltalán. 
Nem mindegy, hogy DISZFUNKCIONÁLIS működésekkel nyerjük-e vissza az egyensúlyunkat (pl. alkalmazkodási zavar, depresszív tünetek, alkohol-gyógyszer- vagy drogfüggőség,szorongásos tünetek, stb.) vagy egy FEJLETTEBB EGYENSÚLYI ÁLLAPOT elérésével teremtjük meg a lelki békénket, azaz a krízis kimenetele nívós, minőségi és kreatív munkára és megoldásra késztetett minket a kritikus helyzetben (fejlettebb megküzdési stratégiák, a személyiség érése, differenciálódása, önbizalom növekedése, új önkifejezési utak, stb.).

Jómagam is azt gondolom, hogy a krízis pozitív, kreatív kimenetele szempontjából - azaz, hogy sikeresen megküzdünk az adott nehéz helyzettel - egyáltalán nem mindegy, hogy milyen belső tartalékaink vannak és/vagy kik vesznek körbe minket.

Mi döntjük el, hogy az adott krízisből mennyit hozunk ki és, hogy meglátjuk-e benne a lehetőséget a változsra vagy feladjuk, beletörődünk és elszenvedjük saját passzivitásunkat, tehetetlenségünket és engedjük, hogy elsodorjanak negatív, megváltoztathatatlannak hitt gondolataink.

A döntés a Tiéd! 
DE, ha úgy döntesz, hogy nem adod fel, akkor itt vagyok és kísérlek Téged az utadon, és akkor is ott leszek, amikor pillanatnyilag úgy érzed, hogy inkább feladod.

A krízisre gondoljunk, inkább KIHÍVÁSKÉNT, aminek pozitív vagy negatív kimenetele is egyaránt lehet, a belefektetett "munkától" függően.

Te döntöd el, hogy hagyod magad összenyomni és feladod vagy utat törsz magadnak. Ha döntöttél az élet mellett, meglátod akkor sok jó utat találsz majd, amiből kiválaszthatod a leginkább hozzád valót.

Ha egyedül nem megy, akkor én itt vagyok! 
SEGÍTEK ELINDULNI, DE FELÁLLNOD NEKED KELL!

A folytatásban szó lesz még a megküzdés főbb típusairól és arról, hogy milyen BELSŐ SZEMÉLYISÉGTÉNYEZŐK járulnak hozzá az egyén részéről a minőségi megküzdéshez, "kreatív krízishez". Továbbá arról a KÖRNYEZETRŐL is szó lesz, ami elősegíti a válság pozitív kimenetelét.

 

Teljes cikk

Milyen optikából?

Milyen optikából? 

                                                                

NÉHA A DOLGOK NEM AZOK, MINT AMINEK LÁTSZANAK - HA KÉTSÉGEID VANNAK, NE FELEJTS EL KÉRDEZNI !!!

A minap történt velem, miközben futottam, hogy egy horgász nagy boldogan, széles mosollyal mutatja, hogy mit fogott és hozzá teszi, hogy ma már ez a második. Ekkor volt reggel 6 óra. Nem egészen láttam jól, hogy mit mutat - mert ugye futottam -, de annyi biztosan jól volt kivehető, hogy nem hal. Amolyan tó alján elfekvő tárgynak, szemétnek talált tárgynak tűnt, amolyan régi, rossz elektromos kütyünek. Szóval se nem hal, se nem valami kincs! Gondoltam magamban, hogy ennek örül úgy annyira? Hiszen ez nem is egy hal, márpedig ő azért jött, hogy halat fogjon, ha nem is a tó legnagyobb pontyját, de mégis halat! Vagy még a kincsnek, no annak még lehetne ennyire örülni, de egy haszontalan szemétnek?!

 

Ez a gondolat beleült a fejemben és tovább zakatolt. Volt benne valami szánalomra méltó - az, hogy láttam, hogy mennyire örül egy szemétnek, amit kifogott – és volt benne valami MÁS, valami pozitív, valami tiszteletre méltó, hogy kis szemétnek tűnő dolognak is tud örülni az a horgász. Egyszerre éreztem pitinek és nagyvonalúnak a dolgot. Jó volt látni, hogy ennyire tud örülni egy elvárásainak és várakozásainak nem igazán megfelelő dolognak. Aztán arra is gondoltam, hogy a semminél biztos jobb lehet egy ilyen nagy valamit fogni, még ha nem is hal. Legalább lehet izgulni, amikor kihúzza azt a súlyos valamit a vízből, legalább lehet addig az egy-két pillanatig reménykedni a jó kövér ponty képében, a többi csendes horgász figyelmét odaterelni. Aztán mikor már kiderül, hogy nem hal, akkor megfejteni, hogy mi is az. Ez is több, mint a semmi, mint mikor nincs kapás, nincs történés...

Aztán a következő körömnél már messziről megpillantottam azt a horgászt, de már nem egyedül volt. Láttam, hogy több pecás is körbe állja, némelyik vakarja a fejét, némelyik meg segít neki leoperálni azt a nagy és hatalmas valamit a horgászbotról. Na, most valami nagy történés van, hiszen összegyűlt 5 horgász a partról és mind a 5-en arra az egy valamire koncentrálnak. Komoly munka folyik. Mi a túró lehet? - gondoltam magamban. Ennyire nem történik itt semmi a tó körül a pecásoknál, hogy egy kifogott szemétnek így örülnek??? Az biztos, hogy nem hal, nem arany, nem tornacsuka, stb. AZTÁN elbizonytalanodtam. Lehet, hogy mégsem szemét? Vagy az, ami az én szemembe szemét az az ő szemükben kincs? De mégis mi lehet?

Eldöntöttem, hogy a következő körnél, mikor odaérek MEGKÉRDEZEM, hogy MI AZ, mert így nem fér a fejembe a dolog, kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. Ez a valami, TÖBB vagy legalábbis MÁS, mint amit én feltételezek. Valószínűleg az elképzelésem, a fantáziám erről a valamiről hamis. Ez nem szemét, legalábbis az ő szemükben és lehet, hogy ha megtudom, hogy mi, akkor már az én szememben sem lesz az.

Megkérdeztem.... Tudjátok mi volt? 
EGY TEKNŐSBÉKA. 
És kérdem, hogy mit csinált vele? 
Mondta, hogy visszaengedte. Ez volt reggel 6 órakor és akkorra már másodszorra fogott teknőst elmondása szerint. 
Majd harmadszorra is kifogod! – mondtam mosolyogva.

 

                                                                                    XXXXXXX

 

Több tanulsága van ennek a történetnek számomra, amiért érdemesnek találtam leírni. Az egyik, hogy:

Gondolunk valamit és azt nagyon elhisszük, nem is feltételezzük, hogy az máshogyan is lehet. Sőt inkább ne is derüljön ki, hogy máshogyan van! Erre jó a vakság, a tagadás és, ha nem kérdezel semmit és inkább a fantáziádban maradsz. VAGY:
LÁSS, és vedd észre, hogy valami nem Téged igazol, bizonytalanodj el és KÉRDEZZ, TEGYÉL FEL KÉRDÉSEKET, ISMERDD MEG!! Ekkor kiderülhet, mi az igazság és ekkor lépsz ki a fantáziálás világából.

A másik tanulsága ennek az egyszerű történetnek, hogy az életben ANNAK ELLENÉRE LEHET ÖRÜLNI egy dolognak, egy változásnak, ha éppen nem is arra számítottunk. Igen, lehet örülni egy dolognak nemcsak akkor, amikor pontosan úgy történnek mint, ahogyan számítottunk, hanem, akkor is, ha valami más, valami olyan jön, amire nem számítottunk.

A harmadik, hogy NE ÍTÉLKEZZÜNK mások felett vagy a későbbi önmagunk felett!!! 
Azért, mert valami nekünk haszontalan, értéktelen, sőt akár szemét, az másnak valóban lehet, kincs! Sőt ami egyik pillanatban haszontalan, értéktelen a szemünkben, az a másik pillanatban kincs is lehet számunkra. Nem mindegy, hogy adott pillanatban mi a szükségletünk, mi az élethelyzetünk, lehetőségünk, képességünk!!

 

 

Teljes cikk

"Lelki szadomazochizmus"

 

„LELKI SZADOMAZOCHIZMUS”

Ismerős?
Tudsz róla? 
Érint Téged?

Nemrégiben néztem meg a Szürke ötven árnyalata című filmet – 2015-ös film -, ami nagyon mellbevágó volt számomra. Ezt az írásomat ez a film inspirálta, de alapvetően mégsem a szexuális szadomazochizmusról szól majd a bejegyzésem.
A film kapcsán fogalmazódott meg bennem a „lelki szadomazochizmus”, amit alább fejtegetek és párhuzamba hozom a passzív agresszió bizonyos jellegzetességeivel. 
A fimet most nem akarom nagyon taglalni. A lényeg, hogy egy férfi-nő kapcsolatban a szexuális szadomazochista kapcsolódás dominál. Ahol is komoly SZABÁLYOK, ELŐÍRÁSOK vonatkoznak, arról, hogy mi fér bele a testi aktus, illetve fájdalmak és örömök határaiba. 
Ez a téma viszonylag tabunak számít, de nem is akarok most ennél a szintnél leragadni. Végig azon gondolkoztam, hogy hogyan is van ez a LÉLEK SZINTJÉN? Most nem arra gondolok, hogy miért is alakul ki ez a fajta kapcsolódás egy párkapcsolatban, hanem sokkal inkább a körülményeken, a térben, ahogyan megjelenik, a konkrétségén, az előírt vagy megbeszélt szabályain.

Hogy ezek a vonások hol is vannak a LELKI FÁJDALOMOKOZÁS területein????? 
Felismered- e, ha lelkileg éppen manipulálnak és visszaélnek Veled? 
Vannak-e ott tiltószavaid? Felismered-e, hogy mi is történik ott? Felismered-e, hogy ki vagy mi okozza pontosan a fájdalmadat? Tudod-e, hogy hol húzódnak a határaid? No és képviselni tudod-e? Le tudod állítani a folyamatot? El tudsz-e képzelni valami mást magunknak? Tudod, hogy mi történik veled? Boldogságra érdemes emberként tekintesz-e saját magadra?

A szexualitásban megjelenő szadomazochista megnyilvánulások, általában lefektetett /megbeszélt szabályok mentén zajlanak, konkrétak, megfoghatóak, eleje és vége is van, tiltószavak jelzik a „bántalmazott/alattvaló határait. Azaz beszabályozottak, viszonylag könnyen átlátható mi fog és mennyi ideig történni. Míg a lelki szinten – mint általában ezek a lelki dolgokkal lenni szokott – megfoghatatlan, kevésbé konkrét és kevésbé rajta üthető és így hosszabban eltartó jelenség, melynek nincs konkrét eleje és vége. Azaz, párhuzamba állítottam a testi és a lelki szadomazochizmust és azt gondolom, hogy sokkal fájóbb a „lelki szadomazochizmus”, alattomosabb, elhúzódóbb, burkoltabb volta miatt. 
Tehát mondhatjuk, hogy a „LELKI SZADOMAZOCHIZMUS”-t, mint fogalmat arra a lelki bántalmazásos folyamatra értem, amit, jelen esetben egy nyíltan nem vállalt (passzív) agresszív ember képes okozni egy másik embernek.

Az áldozat, ebben az esetben a lelki bántalmazott sokszor nem is ismeri fel a mosolygó fájdalomokozót, aki egyébként a kedvesség leple alatt és a nyílt „nem”-et mondani képtelensége miatt, burkoltan, mindent kamatostul visszafizettet a másikkal, miközben tagadja azt. A másik csak azt érzi, hogy megőrjíti a másik viselkedése és kifordul magából, mert mindezt még meg sem lehet beszélni a másikkal, hiszen az kerüli a nyílt konfliktust. Így nehéz változtatni. Ilyen a passzív agresszív ember. Igényeit nem fejezi ki nyíltan, nehogy azok konfliktust okozzanak. Hanem Tőled várja, hogy kitaláld, hogy ő mit akar és, ha nem találod ki, akkor Te vagy a hibás. De, ha netán mégis kitalálnád, akkor ezt nem fogja bevallani, nehogy sikered legyen. Nem tud hálás lenni, nem igazán látja be hibáit, a felelősséget messziről kerüli, azt szívesen átadja Neked, ha mást nem is. A passzív agresszív ember kívülről kedvesnek tűnhet, kerüli a konfliktusokat, Sokszor „véletlenül” elfelejt dolgokat, nem ér oda, elront, halogat, ígérget, tagad, panaszkodik, szabotál másokat, de szabotálja önmagát is, stb. Nagy manipuláló, és legbelül haragos, de ezt nem vállalná, ha kiderülne. Amikor ilyen emberrel vagy, többször érezheted, hogy visszatart infókat, hogy valami nem teljes, nincs rendben, hogy szépek a szavai, de abból semmit nem tart be. 
A PASSZÍV AGRESSZÍV EMBER EGY "NEM"-ÉVEL TÖBBRE MÉSZ, MINT EZER "IGEN"-ÉVEL!

Olyan ez, mintha valaki széles mosollyal jön feléd, hogy átöleljen és át is ölel csak mindeközben fájdalmat okoz, mert közben a hátadba süllyeszti a körmeit. Hirtelen nem is térsz észhez, amikor az ölelés kontextusában váratlanul felsajdul a hátadban a fájdalom. Hirtelen nem tudod összeegyeztetni az ölelést a fájdalommal, szinte magadban kezdesz kételkedni, majd, ha észbe kapsz és szólsz, hogy fáj, akkor a másik csak annyit mond, hogy: „De hiszen csak átöleltelek!” …..
Meg kell tanulni különbséget tenni a mosolyok, az ölelések és a szép szavak között. Ezt mindenki megtapasztalhatja valamilyen szinten a saját bőrén.

LÁSS ÁT A SZÉP, „BARÁTSÁGOS” SZAVAKON. LÉGY RÉSEN, mert csak így tudod magad megvédeni, megóvni a lelki békédet és egészséged az alattomos álságosságtól. Ha tudod kerüld el az ilyen embert, de, ha ez nem(nagyon) lehetséges – mert mondjuk a munkatársad, rokonod, párod, stb. - akkor jó, ha figyelsz a saját érzéseidre, kifejezed azokat és tudatosítod a határaidat a másikkal és szembesíted őt a tetteivel. 
NE HAGYD MAGAD!!!

Tehát még egyszer felteszem az írás elején feltett KÉRDÉSEIMET:
Felismered- e, ha lelkileg manipulálnak és visszaélnek Veled? 
A lelki fájdalomokozás területein vannak-e TILTÓSZAVAID? 
Felismered-e, hogy mi is történik ott?
Felismered-e, hogy ki vagy mi okozza pontosan a fájdalmadat? 
Tudod, hogy hol húzódnak a HATÁRAID?
No és képviselni tudod-e?
Le tudod állítani a folyamatot? 
El tudsz képzelni valami mást magadnak? 
BOLDOGSÁGRA ÉRDEMES emberként tekintesz-e saját magadra?

FILMAJÁNLÓ: A szürke ötven árnyalata (2015)
KÖNYVAJÁNLÓ: Scott Wetzler: Élet a passzív agresszív férfival; Jaffa Kiadó, Budapest (2015)

 

 

Teljes cikk

FÉRFI SZEREPKONFLIKTUSOK

FÉRFI SZEREPKONFLIKTUSOK

   
 
 

NEM TUDOD, HOGY ÉPPEN HOGYAN VISELKEDJ? - Hogy éppen melyik szerepkészletet kell előhúznod a farzsebedből? Véletlen rosszat húzol ki? Vigyázz, mert nem kegyelmeznek!

 

Néha nem is érted miért van a kezedben a mosogatószivacs, néha meg teljesen természetesnek hat? Előfordult már, hogy kinyitottad egy nő előtt az ajtót, aki nem is értette ezt a gesztust? Volt már olyan, hogy le akartad segíteni a kolléganőd kabátját egy üzleti tárgyaláson és ezt nyílt provokációnak tekintette?

Előfordult, hogy a kedvesed neheztelt rád, mert éppen elfelejtetted az évfordulótokat és nem vittél neki virágot? Ő meg arra várt, hogy egy romantikus estét töltsön veled. Esetleg éppen az ellenkezője történt, azaz, hogy te vágytál volna egy kis szolid, csendes, nyugodt, bensőséges, estére, erre ő megjelent lakkozott, fekete bőr fehérneműjében - akarom mondani, inkább egy harcos dominára jellemző felszerelésben - arra várva, hogy leszakítsd róla???

Esetleg Te mentél GYES-re, mert ő többet keres és így jobban kijöttök anyagilag? Volt olyan, hogy Te udvaroltál volna még, de megelőzött a kiszemelt és egyből a tárgyra tért? ….....

 

 

A sort még lehetne folytatni...., a lényeg, hogy MA NEM KÖNNYŰ FÉRFINAK LENNI! És ebben nagyon is benne van a kezünk, nekünk nőknek.

 

 

Mint JELENSÉG érezhető, illetve megfigyelhető manapság, hogy:

 

  • A férfi és a női szerepek KÖZELEDTEK egymáshoz, a határok már nem olyan szilárdak és átjárhatatlanok. (Már nem csodálkozunk „annyira”, ha egy férfit mosogatni, pelenkázni látunk. Vagy egy nőt éppen kiskosztümben tárgyalni vagy éppen füvet nyírni, vagy egy képet felfúrni a falra)

  • A férfi-nő KÜLSŐ JEGYEKBEN is, MEGJELENÉSÜKBEN is közeledtek. (Az már régi történet, hogy a nők nadrágot is hordhatnak, rövid lehet a hajuk, a férfiaknak meg akár hosszú is. Manapság már azon sem csodálkozunk, ha az izmos férfitesten babarózsaszín ing feszül, lila pöttyös nyakkendővel fűszerezve. Sőt az sem ritka, hogy a sminkhasználat kezd beemelkedni a férfi napi ceremóniái közé, valamint, a borotvahasználat nem csak az arcon lévő szőrzetre terjed ki. A férfiaknál is kezd egyre inkább teret hódítani az egészségtudatos táplálkozás, akár a bioreformkonyha hívei is lehetnek, ez már nem csak a nők kiváltsága. A saját testtel, megjelenéssel való foglalatosság is jellemzőbb, mint régebben, stb. …..

     

A jelenkor férfi szerepeit átszövi a PATRIARCHÁLIS társadalom értékei és a női EMANCIPÁCIÓ hatásai is. Legmarkánsabban a korszellem a történeti és társadalmi háttér és elvárások formálják a férfi szerepeket. A nők térhódításával, hogy már egyre többet megtehetnek - legalábbis látszólag – ezzel SZABADSÁGOT és egyben nagy FELELLŐSSÉGET vettek a vállaikra. Míg a férfiakról levettek bizonyos terheket, már nem kell feltétlen bizonygatni nekik a macho szerepeit, elfogadott, sőt divatos a művész úri érzékenység és kifinomultság, sőt. Ezzel összhangban a férfiakra sem terhelődik kizárólagosan a macho szerep és a kizárólagos kenyérkereső szerepe, habár az erre való vágy a női lélekben tetten érhető, legalábbis valamilyen mértékben.

Ez a folyamat kétarcú, mint ahogyan ez általában lenni szokott. A nők a szabadsággal, felelősséget és elvárásokat nyertek meg maguknak. A látszólag egyre nagyobb szabadságot kivívó, modern nő a lelke mélyén régimódi is, de arról hallani sem akar. Egyszerre akar szabadságot, függetlenséget és foglyul ejtést. Egyszerre vágyik fegyvertelen, szelíd férfira, ugyanakkor domináns alfa hímre, aki tudja a dolgát. A megoldás a kettő között van, az INTEGRÁCIÓBAN van.

A nők térhódítása a férfiak területcsökkenését vonja maga után.

 

 

AZ ALAP KIINDULÁS –  Kezdetben nők formálnak férfit a férfiból.

Gondoljunk csak bele, hogy MINDEN FÉRFIT nő szült és az elsődleges kapcsolata is nővel, az édesanyjával (nevelőnő, pótmama, nagymama, stb.) alakult ki. A kisfiúkat édesanyjuk neveli, tereli és szocializálja, mutatja be neki a világot, alakítja a vágyait, elvárásait, reakcióit, félelmeit. Itt alapozódnak meg, öntődnek formába a mesehős HAMUBA SÜLT POGÁCSÁI, amiből aztán gazdálkodik, amit cipel/visz akár egy életen keresztül a tarisznyájában.

Nem beszélve, hogy egyre több a gyerekét egyedül nevelő anya, akik egy személyben próbálnak meg mindent megoldani a gondoskodástól kezdve a pénzkeresésen át a magánéleti próbálkozásokig. Ebben az esetben hiányzik a családból az apa, így a férfiminta. Jó esetben kerül a házhoz egy férfi, aki viszont nem a gyermek apja, így élből nem is szólhat úgy bele a nevelési kérdésekbe, mert az a nő érzékeny pontja. Nagyon fontos lenne, hogy hagyjunk teret a férfiaknak a nevelésben. Szerencsére ma már elindult ez a tendencia, az apák egyre jobban bekapcsolódnak a nevelésbe, sőt akár a várandóság és szülés folyamatába is.

Tehát a férfivá válás folyamata már a megfoganás pillanatában elkezdődik, a várandós anyuka fantáziájával, sugallataival a leendő fiúgyermekével kapcsolatosan.

 

Aztán ez a kisfiú megnő, FÉRFI lesz és jó esetben függetlenedik mind fizikailag és mind pszichológiailag az édesanyjától és élni kezdi saját férfi útját, talpra áll és ekkor közbe – közbe szólnak azok a hamuba sült pogácsák. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az anyák mivel főznek, mit tesznek bele..., valóban tápláló lesz-e a pogácsa, vigaszt és reményt nyújtó vagy ízetlen, éhséget, hiányt hagyva maga után örökös keresést, elégedetlenséget idézve elő. Nyilván az örökségeket, lelki hozományokat, forgatókönyveket nagy munkával át lehet írni.

 

Tehát, már a kezdetektől nők vesznek részt a fiaik nevelésében és velük alakul ki a legelső, legszorosabb, LEGINTIMEBB testi kapcsolat is. Ezek a fiúk majd óvodába kerülnek és ott tovább formálódnak a korszellem/társadalmi elvárásoknak megfelelően („Ne sírj! Ugyan már! Katona dolog! Ne hagyd magad Pistike! Add vissza!” Vagy éppen az, hogy: Nem, nem ütünk vissza, akkor sem, ha minket megütöttek. Az nem megoldás!” stb.).

 

Majd ezek a fiúk, KAMASZOK lesznek, felnőnek és FÉRFIAKKÁ érnek és FÉRJEK ÉS APÁK lesznek, akiknek nem csak otthon kell helytállni, hanem a munkahelyen is. A munkavilágában is nagy teljesítményt várnak tőlük, lehetőleg keressenek jól, de minimum annyit, hogy a családot el lehessen belőle tartani. Nem elég SOKAT dolgozni, hanem lehetőleg SIKERESNEK IS kell lennie és dolgozni a végkimerülésig, A TELJESÍTMÉNY, a siker mindenek felett, nem csak a munkahelyen, hanem a hálószobában is. Nem beszélve, ha gyermek születik egyszerre csak a búja, intim éjszakákból, akkor hirtelen apává kell válni és lehetőleg olyanná, aki megfelel a mai modern elvárásoknak, azaz legyen benn a szülőszobán és lehetőleg ne ájuljon el, nézze végig. És, ami még fontosabb, kívánja ugyanúgy a szexet a párjával, mint ezek előtt. Álljon ellen minden csábításnak.....kívánják ezt a feleségek. Ha nem tudnak ellenállni és bekövetkezik a válás, akkor meg kell küzdeniük a „VASÁRNAPI APUKA” státusával és annak konfliktusaival. Végignézni, hogy a gyereket más férfi neveli fel és, ha jó fej, akkor még össze is barátkozik a nevelőapával.

 

A TELJESÍTMÉNY mellett egyre fontosabb a külsőség, a szép, kigyúrt MEGJELENÉS, vannak akik a plasztikai műtétektől sem rettennek vissza.. Már kezd felül íródni az az elgondolás, hogy a férfi csak 1 fokkal legyen szebb az ördögnél. A férfiak is szoronganak az öregedéstől, a szellemi és a szexuális hanyatlástól a potencia elvesztésétől. A férfiak csak teljesítenek és teljesítenek a család /a szingli lét és munka frontvonalán, miközben nagyon ügyesnek és kreatívnak kell lenniük abban, hogy a nők által felszabadított energiáikat, amiket a szerepeik kiürüléséből szereztek, azokat hogyan tudnák az új feminin szerepeikben férfiasan kamatoztatni. Sokszor a túlhajszoltság kimerüléshez, kiégéshez vezet és, HA NINCS JÓ CSALÁDI HÁTTÉR, akkor FÜGGŐSÉGEK alakulhatnak ki (alkohol, könnyebb drogok, játékszenvedély, internetezés, veszélyes sportok űzése, stb.) A kimerültség és folyamatos feszültségek során olyan tünetek jelentkezhetnek, mint a depresszió, szorongás, impulzuskontroll zavar, pszichoszomatikus betegségek, mint a magas vérnyomás, szívpanaszok, stb. Az már köztudott, hogy a gyengébbik nem tovább él, ellenállóbbak mind fizikai és mind lelki szinten a betegségekkel szemben, mint a férfiak. Hogy kevésbé érinti őket a civilizációs betegségek, kisebb a halálozási rátájuk és nagyobb a stressztűrő képességük, mind a domináns nemnek, amiben szerepet játszanak, mind alkati, mind társadalmi okok is (pl. az érzelem kifejezése alig megengedett, erősen korlátozott és a fegyelmezettség is alapkövetelmény)

 

 

A KAPUZÁRÁSI PÁNIK a férfiakat is komolyan érinti, nemcsak a nőket. A szorongás tetten érhető, ami a testi-szellemi képességeik állandó tesztelésével, bizonygatásában ölt formát.

És, IGEN! VALÓBAN NEHÉZ az eddig megszerzetteket zokszó nélkül elengedni és átadni a helyet a fiataloknak. Ez egy valódi fájdalom, ami a nőket is érinti a saját öregedésük kapcsán. Sok mindenben tetten érhető a nemek egymás felé támasztott kíméletlen magas elvárása, és mindeközben kétségtelenül összekötik őket a létezésből fakadó szorongásaik.

 

 

 

Gyakori NŐI – kétirányú – ELVÁRÁSOK:

 

LÉGY MACHO!

LÉGY ENTELEKTÜELL, FÁJDALOMHERCEG, MŰVÉSZ!

„Legyél már férfi!, szedd össze magad!, tudjad mit akarsz, szerezd meg!”

Fogd már vissza magad egy kicsit! Nem kell mindig lényegre törőnek, lenni, nyugodtan kilazíthatsz, ellazulhatsz és átadhatod az irányítást!”

„Találd ki, hogy mit akarok és az legyen jó nekem!

„Tudom én, hogy mit akarok, nem kellesz hozzá!”

„Szervezz már programokat!” „Vegyél már virágot nekem!” „Add föl rám a kabátot!”

„Magam is feltudom venni a kabátom, nem vagyok gyerek!”

„Keményebben, vágj a falhoz! Legyél már egy kicsit gyorsabb, erősebb, rámenősebb!

„Finomabban, lassabban! Nem kell olyan rámenősnek lenni!

„Adj biztonságot, védelmezz!”

„Megtudom teremteni magamnak a biztonságot és, megtudom ám védeni magam, nem vagyok rád szorulva, megoldom ezt magam is!”

„Tarts el!”

„Nem kell a pénzed, eltartom én magam is!”

„Ne panaszkodj!” „Ne mutasd ki az érzelmeidet, ne sírj!”

„Beszélj már egy kicsit magadról, vágyaidról, félelmeidről, fájdalmaidról! Nyílj már meg egy kicsit!”

„Ne érzelgősködj annyit!”

„Legyél már egy kicsit érzelmesebb és empatikusabb!”

„Cselekedj már, mire vársz?!, Szervezd meg! Ne kérd az engedélyem!”

„Beszéld már meg velem előtte, mielőtt még megszervezed””

„Legyél alfa-hím, legyél domináns, uralkodj!”

„Nem kell mindig dominánsnak lenned, nem vagyok a birtokod!”

„Dönts fölöttem, rólam egy kicsit!”

„Magam döntök a dolgaimról, önálló vagyok!”

„Irányíts!” Lelkesíts!

„Engem, Te ne irányíts, ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! Tudom én, hogy mit akarok!De a lelkesítés az jöhet, az rám fér!”

 

 

 

 

 

Itt is lehetne tovább folytatni a sort, de már ezek is jól szemléltetik, hogy a kívánságaink a férfiak felé sokszor nehezen teljesíthetők, ha egyáltalán.

Ezeket EGYETLEN férfi sem tudja EGYSZERRE teljesíteni, nem elvárható, így TE SE VÁRD EL MAGADTÓL, kedves férfi olvasó! Sem férfi, sem nő nem tud egy adott pillanatban ez is meg az is lenni. Választani kell a PILLANATRA VONATKOZÓAN, hogy éppen melyik pólust képviseljük, de ez nem jelenti azt, hogy utána a következő pillanatban is erről a pólusról kell választanunk.

Tehát azt gondolom, hogy az ember egy döntésén belül fekete vagy fehér – döntenie kell valami mellett-, DE az életére vonatkoztatva OTT A LEHETŐSÉG, hogy a két pólus fűszereivel úgy fűszerezze az életét, ahogyan kívánja. Tehát, egy férfi életében megvalósulhat ez a két pólus, de nem egyszerre egy adott pillanatban, és nem is minden nehézség nélkül. Kell hozzá a KREATIVITÁS, HUMOR, NAGYVONALÚSÁG.

 

 

Teljes cikk

MAGÁNY? EGYEDÜLLÉT?

     

MAGÁNY?

EGYEDÜLLÉT?

EGY KIS SZEMÉLYES: 

Hetekkel szilveszter előtt elhatároztam, hogy szilveszter napján, család ide vagy oda, ünnep ide vagy oda, de kérek tőlük 2 tiszta órát, amikor egyedül lehetek. Így is lett, kimentem a szabadba, be az erdőbe és csak mentem és mentem és rohantam és rohantam. Lelépkedem az elmúlt évemet nem csak fejben pontról-pontra, hanem kőről-kőre, buckáról-buckára konkrétan. Átgondoltam, összegezem, számot vetettem, tanulságokat vontam le, kiürítettem a fejem, elbúcsúztam az óévtől és új célokat fogalmaztam meg az újévre. Mondhatnám, hogy egy kis beavatási rítust végeztem. Erről majd még a későbbiekben fogok írni.

Mostanában, így az év végéhez és az év elejéhez közel eltöprengtem a MAGÁNY és az EGYEDÜLLÉT fogalmán. Hadd meséljem el, hogy én mit gondolok erről, lehet, hogy újat is fogsz olvasni!
Valószínűleg Te is érezed a különbséget a két fogalom között és több, mint valószínű, hogy mind a kettőt átélted már az életed folyamán és át is fogod még egypárszor, mivel ezek kikerülhetetlenek. Az életedben, biztos, hogy többször előfordul, hogy egyedül kell majd maradnod és párszor érzel majd magányosságot. Ez a létezés TERMÉSZETES velejárója, a növekedési fejlődéssel jár. 
Nagyon hasonló a két fogalom, átfedés van közöttük, mégis lényegi eltérések állapíthatóak meg. Az egyedüllét szerintem egy tágabb fogalom, azaz nem mindenki magányos, aki egyedül van, sőt!. Továbbá, lehet magányos az is, aki kapcsolatban, társaságban van.

MAGÁNY
A magányban benne foglaltatik a NYOMASZTÓ SZENVEDÉS, szenvedés attól, hogy egyedül vagyok, hogy magam, egymagam vagyok, elszigetelődve valakitől, pedig kapcsolódni szeretnék. 
Kiürült bennem egy hely, amit eddig valaki beöltött. Végül is egyfajta hiány. Tehát vágyom valakire, aki nincs ott vagy legalábbis, ha ott is van, akkor sem elérhető. Ez a hiány, ez a bennem lévő beburkoló, fájó űr, lehet egy fontos személy, kapcsolat elvesztése (halál, szakítás, válás, vagy „csak” kiüresedett kapcsolat vagy a kapcsolathoz tartozó egyéb szokások megváltozása, elvesztése. Mert ugye lehetünk magányosak egy kapcsolatban is nem kell ahhoz egyedülállónak lenni?! A magányban VALAKI FELÉ szeretnék menni, kapcsolódni, de valamilyen okból nincs a kapcsolódásra lehetőségem. Olyan, mintha a kontroll kívül lenne, tehát magával a magányérzés tényével nincs mit tenni, az csak VAN, azt „elszenvedem”..., csak az a kérdés, hogy, ha már azt érzem, akkor mit teszek vele. Vagy nincs mit tenni el kell fogadni hűséges társunknak? Nézzük meg előbb, hogy mi is az az egyedüllét, miben más?

EGYEDÜLLÉT
Míg az „egyedül vagyok” - ban nálam van a kontroll, nincs szenvedés, ott ÉLVEZEM magam társaságát, ott eltudom magam szórakoztatni bármivel. A MAGAM URA vagyok és élvezem a saját társaságom és tökéletesen feltalálom magam és felfedezem a világot mások segítsége nélkül (is).
Két irányból lehet a kellemes egyedüllétbe jutni, de néha nagy szenvedés árán. Nézzük ezt a két irányt!

1., Az egyik irány, mikor ELVESZÍTESZ számodra VALAKI FONOSAT, amikor a magányt dolgozod úgy meg, hogy eljutsz oda, hogy már nem szenvedsz és megtanulsz egyedül is boldognak lenni. Tehát itt egy, sokszor rajtad kívül álló dolgot, nehézséget dolgozol úgy át, hogy abból megerősödve jössz ki, de van, aki nem jut el a magánytól a kellemes egyedüllétig.

2., A másik irány, mikor kicsit MAGADAT VESZED EL a „nagy tömegben”. Itt pont az elvonulás keresése, ami meghatározó. Tehát VALAKITŐLŐL EL VALAMI FELÉ. Például, egy kapcsolaton, egy családon belül is nagyon fontos, hogy az ember eltudjon vonulni, amikor lecsendesedik a zaj és a háttérből előtér lesz. Amikor nem, elsősorban mint feleség, nem , mint anya, nem, mint barátnő, stb. gondoskodom, gondolkozom másokról, vagy szervezek, mérlegelek valamit a család vagy kapcsolat javára, hanem, mikor magamért vagyok egy kicsit, amikor előtérbe kerülhet, hogy én, mint ember, mit is szeretnék, mik is a céljaim, értékeim, értékrendem, stb. Fontosak ezek a pillanatok, ezek a „csendes” idők, mert ekkor tudom MEGHALLANI, megismerni igazán önmagam, igényeimet, vágyaimat, álmaimat, megerősödni, mint szuverén egyén. Amikor egyedül vagyok, akkor jó esetben tisztábban látom, hogy valójában mit is szeretnék, mert akkor nem kell másra reagálnom. Nem kell bólogatnom és nem is kell ellenkeznem, ott tisztán magam lehetek. Ha egyedül vagyok, akkor csak ezután – azaz, amikor megvannak a saját határaim húzva - van lehetőség teljességgel odaadni magunkat a „MI” - be. Fordítva nem megy. 
Nem lehetünk úgy igazán ÖNÁLLÓ ÖNKÉNTESEK egy kapcsolatban, ha mi magunk nem voltunk sohasem önállóak, hiszen, akkor még nem ismertük meg a magunk határait, akkor szerintem csak domináltak lehetünk, rabszolgák, vagy jeles mártírok.

Nem érdemes ez alól a felelősség teli munka elől menekülni..., bár biztos könnyebb másokat hibáztatni, hogy XY miatt nem vagyunk boldogak, mert ő milyen önző. VÁLLALJUNK FELELŐSSÉGET BOLDOGULÁSUNÉRT és ezt ne máson kérjük számon, hanem elsősorban önmagunkon. Nagyon IZGALMAS megtanulni élvezni az egyedüllétet, például, egyedül elmenni olyan helyekre, ahová általában ketten vagy többen szoktak elmenni. Próbáljad ki smile hangulatjel! Ilyenkor kiderül, hogy nem is olyan félelmetes az egész. Jobb ezt begyakorolni nem éles helyzetben, hogy addigra már jól menjen és ne kelljen a magánytól való félelem miatt kapcsolódni:-).

Erre is egy kis SZEMÉLYES PÉLDA:
Emlékszem, hogy régen volt olyan, hogy elmentem egyedül moziba vagy egyedül strandra, ráadásul ezt olyan fiatalon – serdülő kor –, amikor ez leginkább ciki, lúzerség kategóriájába tartozott a legtöbb korombélinél. Mégis megtettem és nem azért, mert nem lett volna kivel. Persze csak ez a két alkalom volt ilyen, nem csináltam belőle rendszert, de ezekben az alkalmakban bátorságot vettem és elmentem egyedül, mert, akivel/akikkel szívesen elmentem volna nem értek rá, de bennem meg nagy volt a mehetnék, elmentem, hát egyedül...győzött a kíváncsiság, a tettrekészség. 
Jó dolog megtanulni MERNI EGYEDÜL LENNI ÉS MERNI ÉLVEZNI AZT.

MAGÁNYTÓL AZ EGYEDÜLLÉT FELÉ
A magányosság érzése nem kellemes, az élettel, a növekedéssel járó természetes érzés. 
Fogadd hát, ha érzed, vállald be! Ne akard elfedni, hamis, pótlékokkal, mert az csak halasztja és dagasztja a fájdalmat. ÉLD MEG ÉPPEN IDEJÉBEN és akkor az elcsendesedik és visszavonul! Tudj róla, hogy ott van, de mind a közben az is tudd, hogy TE NAGYOBB VAGY ÉS ERŐSEBB nála, nem kell megadni magad neki. Adj helyet neki, ha kér, és tudd, hogy azt a helyet csak bérbe adod, nem kell neki örökké fenntartani, no, persze, ha Te is így gondolod, így akarod  :-).

 A MAGÁNYNAK IGAZÁBÓL NINCS SZÜKSÉGE RÁD!

 
Teljes cikk

A KARÁCSONYNAK NEM a "KELL"-RŐL KELL SZÓLNIA

 

A KARÁCSONYNAK, NEM A "KELL" -ekről KELL SZÓLNIA!
Elsősorban azoknak ajánlom, ezt a bejegyzést, akik hadilábon állnak a karácsonnyal.

Te szereted a karácsonyt? 
Ha igen, akkor jól is fogod magad érezni, nagy valószínűséggel!
Ha nem szereted, de vágysz rá, hogy megszeresd? Akkor itt a lehetőség, hogy átnézzél vele kapcsolatosan pár gondolatot és elkezdj gondolkozni a "KELL"-ről, hogy az is "csak" egyfajta LEHETŐSÉG, amit "kell"-nek gondolsz. Mindig van ugyanis legalább két lehetőségünk, de hajlamosak vagyunk csak az EGYIK lehetőséget látni és azt "KELL"-nek hívni. Akárhányszor, amikor kiejted a szádon, hogy "kell", akkor arra úgy gondolj, hogy már meghoztál egy döntést, hogy már kiválasztottad a lehetőségek közül. 

NEM KELL, hogy a karácsony azt jelentse, hogy kötelező ajándékok, kötelező takarítás, kötelező sütés-főzés, kötelező családlátogatás, kötelező kiöltözés. Próbáld csak ki nélkülük..., , ha más nem gondolatban...., nos, melyik mellett döntesz?

HADD MESÉLJEK egy kis friss ÉLMÉNYT!
Érdekes rövid női szösszeneteknek voltam fültanúja egy bevásárlóközpontban. A mai nap mérlege szerint, összefoglalom a hallottak lényeget:
Az egyik csoportosulás kismamákból állt, akik arról beszéltek, hogy lassan már unják a karácsonyt, mert november közepe óta nem csinálnak mást, csak mézeskalácsot sütnek és narancsot dekorálnak szegfűszeggel a gyerekeikkel. A másik női csoport, akik még 23-24-én is dolgoznak. Azoktól azt hallom, hogy nincs rendesen idejük felkészülni.Este, munka után haza, sütés-főzés éjszaka 1 óráig és kelés reggel 7 órakor, aztán megint keccsölés, aztán még takarítás és már csúsznak is bele a csillagszórózásba. Ezen csoport, egyik résztvevője panaszosan említette, kolléganőjének, hogy: "Képzeld a Móniék már 1 hete felrakták a mézeskalácsukról a képet a facebookra, mondván, hogy jöhet már a Jézuska! Jézusom, ők már 1 hete készen álltak a karácsonyra! Nálam meg sehol semmi, csak lófuttában minden!" Szegény, gondoltam magamban, hogy még ebből is egy versenyhelyzetet alakított ki..., mindeközben teljesen megértem őt. Pedig valószínűleg náluk is lesz karácsony! 
Hajlamosak vagyunk, mi emberek túlságosan is összehasonlítani magunkat másokkal. A karácsony NEM verseny!
Érdekes, hogy ki, mit gondol a másikról és, hogy hajlamosak azt hinni, hogy másnál biztos nagyobb rend van - a szó konkrét és átvitt értelmében és ott akkor biztosabb jobb is lesz a hangulat... 

A másik élmény a rengeteg, ideges, rohanó, türelmetlen autós, nyomják a dudát, mintha az életük függne tőle.... Mi történik itt? Mindenki megőrült? És akkor jön egy mosolygós, udvarias autós, aki előzékenyen előre enged. Igen, ez az én emberem - gondolom magamban, mert sokan vannak ám olyanok is, akik nem engedik át magukat a karácsonyi őrületnek!

Tudtad, hogy karácsonykor sokkal nagyobb az ütközések, koccanások száma? Na, vajon, miért? Karácsonykor több a családi veszekedés, feszültség, nos, vajon miért? És általában a nyaralásokkor is több a családi összezördülés. Nos, igen ilyenkor többet vagyunk egymással, mint egyébként, a hétköznapokban. Ezek az alkalmak nagyobb szervezést, összhangot és alkalmazkodást kívánnak meg, mint a rutinos hétköznapok, ahol magunknak szervezzük meg az esetek nagy részében a feladatainkat, nem kell egyszerre az egész családra vonatkozóan döntést hozni, ahol lehetőleg mindenki jól érezze magát. Nagyon enyhén hasonlít egy esküvő megszervezéséhez - ott is mennyi feszültség jön elő hirtelen a jegyespár között. Na jó ez a hasonlat, némileg költői túlzás volt. De, azért jó, ha tudod és gondolsz erre, amikor alakítjátok az ünnepeket, programokat. Legyél kompromisszum-kész, ne játszmázz, egyenesen mondjad el mit szeretnél, de ne csináljatok belőle tragédiát, ha nem pont úgy sül el, ahogy elképzelted. Sztoikus nyugalommal kezeljed ilyenkor az esetleges konfliktusokat, NEM most kell minden felgyülemlett családi problémát előhozni és megoldásra jutni benne. 

SZEREZZETEK EGYÜTT ÉLMÉNYEKET, ÉLVEZZÉTEK EGYMÁS TÁRSASÁGÁT, DE MINIMUM ÉLVEZD A SAJÁT TÁRSASÁGODAT, VIGYÁZZATOK EGYMÁSRA ÉS MAGATOKRA!

Mindenki úgy csinálja, ahogy tudja, ahogy képes rá, ahogy akarja :-)smile hangulatjel! Elsősorban a saját hangulatodért VÁLLALD A FELELŐSSÉGET!

Azért, mert karácsony, azért NEM KELL mindenkinek boldognak lennie, DE LEHET!

MINDENKINEK ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
 

 

Teljes cikk

KRÍZIS SZAKASZAI, LEFOLYÁSA ÉS A SEGÍTŐ ATTITŰD LEHETŐSÉGEI

És folytassuk ....
Ebből a bejegyzésből a KRÍZIS SZAKASZAIRÓL, LEFOLYÁSÁRÓL, tudhatsz meg egy-két dolgot. Arról, hogy hogyan viselkedsz, amikor krízisben vagy, illetve hogyan cselekszik az ismerősöd, barátod, hozzátartozód, aki éppen fordulóponthoz érkezett. Továbbá, hogy MIT TEGYÉL és MIT NE tegyél, ha a barátod, ismerősöd krízisben van. 
Célom, hogy a krízis helyzetekről minél több mindent leírjak, ami támpontokat ad Neked, valamint környezetednek, továbbá az egészségügyi intézményben dolgozó embereknek, hogy a krízis állapotokat, krízis állapotoknak kezeljük és nem pszichiátriai kórképeknek. 

A KRÍZIS SZAKASZAI (4 szakaszból áll):
1., Készenlét
2., Küzdelem 
3., Kapkodás
4., Összeomlás
A valóságban nem lehet ilyen jól körülhatárolni, percek alatt lepöröghetnek a fázisok, de tarthatnak órákig, napokig is. Bármelyik szakaszban megoldódhat a helyzet, helyreállhat az egyensúly.

A KÉSZENLÉTI SZAKASZ egy ugrásra készen lévő állapot. Ilyenkor megemelkedik a pulzusod és vérnyomásod, kitágulnak a pupilláid, szaporább lesz a légzésed, izomfeszülés lép föl. A kognitív funkcióid is beélesednek, teljes figyelmedet a provokatív, kiváltó inger és annak megoldása köti le, ilyenkor még az emlékezet is javulhat. Minden együtt van a gyors reakcióra, az önvédelemre, a gyors alkalmazkodásra. 

A KÜZDELEM FÁZISÁBA, ha eljutsz, ott két lehetőség van. Az optimális esetben a próbálkozási törekvéseddel sikeres eredményre jutsz és nő az önbizalmad, csökken a feszültséged és megoldódik a probléma, sőt színesedik a konfliktuskezelő palettád. A másik előnytelen eset, mely szerint ha többszöri próbálkozásaid sem vezetnek eredményre, hanem hibába, kudarcba fulladnak, akkor csökken az önbizalmad, zavartabb, kapkodóbb, irreálisabb, indulatvezéreltebb a viselkedésed és tovább nő a feszültség. Sorozatos próbálkozásaid, sorozatos kudarcba fulladnak, ördögi kör alakul ki, megtorpansz és beszűkül a tudatállapotod. Ha nem történik itt megoldás, akkor lassan átcsúszhatsz a következő szakaszba.

KAPKODÁS szakaszában tovább mélyül a fentebb emlegetett érzelemvezéreltség, kontrollvesztés érzése, a rendezetlen viselkedés, a szempontváltási képesség átmeneti kikapcsolása. Ilyenkor már az érzelmeid és az indulataid veszik át az irányítást, ha úgy tetszik elveszted a fejed. Akár olyat csinálsz ami benned vagy a környezetedben kárt okoz. Ebben a szakaszban megoldást hozhat a véletlen, az idő, például megszűnik a kiváltó ok. Továbbá megszűnhet a probléma, ha megváltoztatod az eredeti célodat vagy, ha átkeretezed a történetet, azaz más, egy számodra kedvezőbb értelmezést adsz annak az eseménynek, ami a nehézségedet okozta. Ha nincs megoldás, akkor eljutsz a negyedik szakaszba. 

ÖSSZEOMLÁS fázisában a görcsös erőfeszítéseid kudarcba fulladása következtében teljesen kimerülsz, végképp nem tudsz alkalmazkodni a helyzethez, nincsenek megoldási eszközök a kezedben, teljesen beszűkülsz, regresszió jellemez ilyenkor, „visszamész gyerekbe”. Bepánikolhatsz, dühkitörések jelentkezhetnek, destruktívan viselkedhetsz. Itt már komoly kibillenés van, az agresszió irányulhat kifelé, másokra vagy befelé. Sajnos nem ritka itt az öngyilkosság sem.

MIT TEGYÉL ÉS MIT KERÜLJ EL, ha krízisben vagy, csak, hogy párat említsek – nyilván itt azon is műlik, hogy milyen típusú, fajtájú krízissel van dolgod:

1., - Ha ÉSZREVESZED, hogy éppen benne vagy, akkor az már egyfajta siker
2., - ÁLLJ MEG EGY PILLANATRA - ha a küzdelem és a kapkodás szakaszában vagy már és kezdesz olyan lenni, mint a mérgezett egér és hibát, hibára halmozol, amikor a rutin sem működik és az emlékezeted is romlik és érzed, hogy visz lefelé az örvény és kezdesz kétségbeesni – és INKÁBB VÁRJ egy kicsit, hogy lehiggadj, addig NE CSINÁLJ KAPKODVA SEMMIT, mert valószínű csak ront a helyzeten, ilyenkor már gyakran nem az értelem irányít, hanem az indulat. Természetesen érezheted az indulatot, le is vezetheted, de ne tegyél kárt magadban vagy a másikban..., mert több, mint valószínű, hogy a romboló magatartás közepette már meg is bánod, amit csinálsz, de legkésőbb percek múlva megbánod és marad a szégyenérzés és a bűntudat és a megtépázott énkép.
3., - Ha azt érzed nem tudsz már leállni, akkor BÁTRAN KÉRJ SEGÍTSÉGET a KÖRNYEZETEDTŐL, aki aktuálisan ott van a közeledben
4., - PRÓBÁLD MEG ÁTGONDOLNI MÉG EGYSZER vagy KÉRJ meg VALAKIT, aki kívülről lát, hogy mondja el, mi történik éppen, hátha kapsz új, értékes szempontot, ami segíthet ÁTKERETEZNI a történést. De az is lehet, hogy MEGVÁLTOZTATOD az eredeti CÉLODAT.
5., - Ami nagyon fontos, hogy LÉGY KÍMÉLETES MAGADDAL, NE KRITIZÁLD MAGAD ILYENKOR ha kibírod, mert csak tovább rontod az önbizalmadat, amire pedig nagy szükséged van.
6., - pedig egyedül vagy és nincs a környezetedben megfelelő támasz és a probléma huzamosan fenn áll, akkor BÁTRAN VEDD IGÉNYBE egy SZAKEMBER SEGÍTSÉGÉT! Nem lehet mindent egyedül megoldani.

MIT KERÜLJ EL, ha a rokonod, ismerősöd krízisben van:

1., - Kerüld el az ÍTÉLKEZÉST, hibáztatást, kritikát, szemrehányást, pl.: „Hát Te tiszta hülye vagy, nem vagy normális”! „Én megmondtam!”
2., - Amennyire lehet, KERÜLD A KÖZHELYEKET, pl.: „Ne sírj, olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna„. „Ne aggódj, az idő , mindent megold!” ,stb. és további olyan mondatokat, mint, például: Ne sírj, a Jolikának még rosszabb!” Nyilván a jó szándék vezérel, amikor ezt mondod, de ezekkel a közhelyekkel csak rontasz a helyzeten, valószínűleg, nem tudsz jobbat mondani. A közhelyek nem hoznak megnyugvást a szenvedő félnek. Mert ezzel csak az az érzés fokozódik benne, hogy nem értik meg, nem fogadják el, hogy bagatellizálják az érzéseit, problémáját. A válasza erre a visszahúzódás lesz, nem beszél, mert érzi, hogy a másik zavarban van, nem tud mit kezdeni a helyzettel, ezért végül is ő véd meg téged és nem nyílik meg többet mélyen előtted, csak a felszínt mutatja és a magány érzése meg nő. Mondhatjuk, hogy a közhely érted van és nem a szenvedő félért. 
3., - Ne legyél TOLAKODÓ és TAPINTATLAN!
4., - NE MOST akard minden negatív dolgával szembesíteni
5., - NE AKARD TE jobban tudni, hogy mire van szüksége

MIT TEGYÉL, ha a rokonod, ismerősöd krízisben van : 

1., - LEGYÉL ELÉRHETŐ
2., - KÉRDEZD MEG tőle, hogy mire lenne szüksége..., de erre sokszor nem szükségletük mentén válaszolnak és azt mondják, hogy semmire..., de legyél résen és légy kitartó vagy magától mondani fogja vagy egyértelműen utal majd rá.
3., - LEGYÉL MEGÉRTŐ, TÜRELMES és ELFOGADÓ
4., - ENGEDD az ÉRZELMEIT szabadon kimondani
5., - Segítsd a helyzetet felfogni úgy, hogy elmondod a PUSZTA TÉNYEKET, ha éppen arra van szükség...ADJ SZEMPONTOKAT a helyzet értelmezéséhez, ha kéri
6., - MARADJ INKÁBB CSENDBEN, ha nem tudod, mit mondj, a csend neked dolgozik..., nem kell mindig szóval tartani a másikat
7., - FEJEZD KI az EGYÜTTÉRZÉSED VISELKEDÉSBEN
8., - adj FIGYELMET 
9., - Ha lelkileg megterhel a támasznyújtás és, ha soknak érzed ezt a feladatot és mielőtt teljesen elfáradnál, ADJ LE a feladatból másnak is, akiről a krízisben lévő is tud és megbízik. OSSZÁTOK SZÉT a megoldandó feladatot és terhet
10., - VÉGIG FELNŐTTKÉNT TEKINTS arra, akit támogatsz..., ne segíts többet, mint kéne, mert az a gyerekpozíciót növeli és leveszed a felelősséged a válláról és ez nem fogja motiválni nála a helyzet megoldását és a saját kompetencia érzésétől esik el és ez nem növeli az önértékelését végül.

A KRÍZIS IDŐTARTAMA, LEFOLYÁSA:

A krízis - amikor a tér-idő-én folytonossága felborul - viszonylag rövid, 6-8 hét alatt lezajlik és valamilyen kifutása lesz. Az, hogy milyen minőséggel tudsz kijönni egy krízishelyzetből, azaz milyen kimenetele lesz, azt leginkább az ÉNERŐD, A MEGKÜZDÉSI KÉPESSÉGED, és a környezetedben rendelkezésre álló TÁRSAS TÁMASZ elérhetősége határozza meg.

IDEÁLIS esetben jó döntéseket hozol a kellő pillanatokban és ezen túl új megküzdési stratégiákkal bővülsz és személyiséged fejlődik, egy magasabb szintre kerül. A feszültségek nyomására valami újat alkotsz, amiből növekedni tudsz.
A másik eset, a KOMPROMISSZUMOS megoldás, ami aktuálisan jó, de hosszútávon túl nagy kompromisszumokat követel. Látszólag jól alkalmazkodsz a helyzethez, de fennáll a veszély, hogy egy korábbi előnytelen helyzet aktivizálódik és ez újabb krízist generál
KEDVEZŐTLEN esetben nem tanulsz az esetből és érzelmileg fixálódsz ezen a szinten. A feszültséged és szorongásaid tünetekké konvertálódik és szomatikus, pszichoszomatikus tünetek alakulnak ki, mint pl. alkohol-, drog- és gyógyszerfüggőség. 

ÖSSZEGEZVE, tehát célom, hogy ezen írásom és általában az írásaim SEGÍTSENEK NEKED, hogy könnyebben felismerd, hogy amiben éppen vagy az nem egy pszichiátriai betegség, hanem egy ÁTMENETI egyensúlyvesztés, melynek tünetei képesek hasonlítani egyes pszichiátriai kórképekre is akár. Ha éppen a TE HOZZÁTARTOZÓD van krízisben és tudsz ezekről a szempontokról, akkor könnyebben elkerülhető, hogy esetleg megijedj annak a megváltozott viselkedésétől, sőt hogy még megfelelő támogatást is tudj adni neki akár ebben a megterhelő helyzetben. Az sem utolsó, hogy elkerüljenek ezek a szempontok az EGÉSZSÉGÜGYBEN DOLGOZÓKHOZ is. Így akár elkerülhető, hogy egy gyors diagnózis adás következményeként felírjanak neked vagy hozzátartozódnak egy gyógyszert, amit aztán akár életed végéig szedhetsz, növelve ezzel a kontrollálhatatlanság érzését, csorbát szenvedve az önsegítő erődben, az akaratodban, a kompetencia érzésedben...., ami aztán idővel szintén nem segíti a kilábalást. Itt persze nem arról a helyzetről beszélek, amikor egy eleve pszichiátriai betegségben szenvedő ember kerül krízishelyzetbe. 
Nem azt akarom állítani, hogy a krízis nem tud egy rejtett pszichiátriai kórképet elősegíteni. Vannak esetek, amikor indokolt a gyógyszer, és segíthet átvészelni bizonyos helyzeteket, de nem ez a hosszútávú megoldás. Nem szabad ideje korán, a krízisállapot beálltakor valami végleges szörnyűségben gondolkozni, amit gyorsan fedni kell, mintha mi sem történt volna. Amire gyorsan gyógyszer kell. Egy krízisben lévő embertől nem az a normális, hogy normálisan viselkedik, mintha mi sem történt volna.

Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/29175253@N00/4182890919/in/gallery-lauraelaine-72157624448028407/

További forrás: Hajduska Marianna: Krízislélektan; ELTE EÖVÖS KIADÓ, 2008, 2010, Második, bővített kiadás

 

 

Teljes cikk